Kezdet

- Te vagy Jurij?
- Mert te ki vagy, nyikhaj?
- Egy nyikhaj.
- Eh-he. Ki küldött?
- Pros.
- Szóba sem állok azzal a vén alkesszal!
- Én se tettem. Ő állt velem szóba.
- Szóval az öreg Pros kiszúrt magának, kölyök? Tudod, minek a rövidítése a Pros?
- Nem tudom, a Prospero-nak?
- Hehe...nem. A Prosec-nek.
- Aha.
- Na, és mit tudsz?
- Mondjam, vagy mutassam?
- Leverem a fejed, kölyök, ha szórakozol velem. Ennyi? Ez a szaros kis láng? Ennyit Ánya nénikém is tud, ha elég csípőset eszik és utána elfingja magát. Na, ez egy kicsit jobb. Kukákon kívül mással is megy? Ó, cseszd meg, nyikhaj, letépem a töködet! Engedj le, engedj le azonnal, hallod?
- Elnézést.
- És ne vigyorogj, baszom a szádat!
- Bocsánat.
- Kurva életbe, idehajt minden paprikás seggű majmot. Egyszer még kicsontozom az öreget, úgy éljek!
- Nézd...
- Ne pofázz, ha nem kérdezlek! Világos?
- Mondd meg, ha nem kellek, és már itt sem vagyok.
- Nagy az arcod, mi, kölyök? Közben meg majd behugyozol, annyira szeretnéd tudni, mi a franc ez az egész.
- Nem tagadom. De ha nem kellek, hát…eddig is meg voltam valahogy.
- Aha. Na, és mit kamuztál a haveroknak, amikor tűz gyulladt a tenyereden? Vagy amikor úgy nyomtál pofán valakit, hogy hozzá sem kellett érned?
- Nem kellett kamuznom. Simán bevették, hogy én vagyok az ijfú Superman.
- Én meg a Hódfarkú Szűzmária! Na, kotorj be, és keresd meg Lizocskát.
- Csinos?
- Ha kedvesek a tökeid, ezt a témát sürgősen ejted. A kisfőnök lánya, tizenkét éves.
- Aha. És mihez kezdjek vele?
- Csak eredj be. Mire vársz?