Cigi

- Hé, kölyök, adhatnál egy ötöst.
- Bocs, cimbora, csak cigim van.
- Kátrányt nyaljak? Hülyének nézel, nyikhaj?
- Á, Pros...nem ismertem meg. Mi ez a kék haj?
- Farmernadrágot tekertem a fejemre három napig. Aztán jött az az eső, tudod.
- Aha.
- Szóval nincs egy ötösöd?
- Tényleg le akar lejmolni?
- Mire tippelsz?
- Csak cigim van, sajnálom.
- Akkor legalább kísérj el a szállóra. Meg kell fürödnöm, randevúm lesz este. Vagy esetleg felmehetnék hozzád? A kiscsajod biztos örülne egy magamfajta érett férfi társaságának.
- Hát a szaga, az biztos, hogy érett.
- Ugye. A békesség kedvéért dobtam fel a szállót, mert tudom, mik az elvárt viselkedési formák manapság. Ne tökölj, gyere már. Legalább addig is beszélgetünk. Hallom, a lebujból kihajítottak.
- Gyorsan szállnak a hírek errefelé.
- Na ja, a magunkfajták odafigyelnek egymásra.
- Magunkfajták?
- Ne bomolj, kölyök. Tudod, miről beszélek. Az viszont rettentő mulatságos, ahogy a lány elintézett.
- Nem győzök kacagni.
- Ne legyél ilyen savanyú, nyikhaj. Átvertek, előfordul.
- Nem érdekel.
- Hát persze. Azért, ha meghallgatsz egy öregembert...
- Folyton. Maga elől elfutni sem lehetne.
- Irónia, mi? Sajnos nem a legjobb. Mindegy, azért Lizocska üzenetét még átadom.
- Üzenetet? Miről beszél?
- Nézd, nézd azt a barmot...egy pillanat.
- Hé...mit csinál?
- Ki akarta dobni azt a fél hamburgert. Micsoda pazarlás lett volna! Érzed ezt az isteni hagymaillatot?
- Mehetnénk tovább?
- Fiatalság, fiatalság...
- Irónia, mi?
- Hehe. Szóval Liza.
- Mi van vele?
- Mit gondolsz róla?
- Nem volt időm alaposabban megfigyelni. Tudja, majdnem lenyakazott egy partvisnyéllel.
- El is törte a nyakadat, kölyök. És nem partvisnyéllel.
- Na persze.
- Nekem mindegy, mit hiszel. Szóval? Valami csak van? Benyomások, előítéletek, gondolatok?
- Nem tudom. Tipikus elkényeztetett macskának tűnt.
- Miért ült tolókocsiban?
- Nem mondta. Azaz hogy...valamit a csontjairól.
- Osteogenesis Imperfecta.
- Hm.
- Ez némiképp felmenti, nem?
- Nem vagyok róla meggyőzve.
- Hát akkor gondolkozz el rajta, mert az üzenet így szól: „Bocsáss meg, és gyere értem.”
- Mi?
- „Bo-csáss-meg-és...”
- Ne, ne, értettem elsőre is.
- Akkor nem értem a kérdést.
- Ezt hogy gondolja?
- Én vagy ő? Én csak a futár vagyok, fiam.
- Találkozott vele?
- Nem éppen. Mondjuk úgy...gondolatot cseréltünk.
- Aha. És biztosan nekem szól ez az üzenet?
- Ha te vagy a nyikhaj, akkor mindenképpen.
- Mit gondol, lesz még hasonló gondolatcsere?
- Talán.
- Akkor azt üzenem neki, hogy köszönöm a megtiszteltetést, de inkább kihagyom.
- Te tudod. Így kissé fájdalmasabb lesz. Meg is érkeztünk. Bejössz?
- Kösz, inkább hazamegyek a kiscsajomhoz.
- Á, igen, el is felejtettem. A kislány, aki idősebb, mint te, de mégis egy ötössel fiatalabbnak néz ki, aki imádja a fahéjas narancsot, és legjobban a kádban szeret dugni veled.
- Most aztán...
- Na, na! Nem engem kellene ütögetni! Kicsit vigyázhatnál jobban a magánéletedre. Főleg a kiscsajodéra.
- Szálljon le rólam. Sürgősen.
- Én fiam, még csak-csak leszállok. De az igazán rosszak csak utánam jönnek.