Kutya

- Khm...hölgyem? Hölgyem, visszahívná a kutyát?
- Á, Lens. Nocsak. Lupus, lábhoz.
- Köszönöm. Gyönyörű állat.
- Mi szél hozta?
- Nem zavarom?
- A mellébeszélés az egyetlen, ami zavar, Lens.
- Khm...értem.
- Tehát?
- Nos...Lizáról lenne szó.
- Hallgatom.
- Nos, Pros ideküldött valakit...
- Kit?
- Nem lényeges. Egy senki. Egy...akárki, akiről úgy gondolta,hogy hasznát vehetnénk.
- Szerinted?
- Nem tudom. Egyelőre csak Jurij beszélt vele. Aztán...nos, tudja, milyen Jurij...
- Jobban, mint te, barátom.
- Öhm, igen...szóval Jurij nem tudta, hogy mit kezdjen vele, úgyhogy további parancsig beküldte, hogy...beszélgessen Lizával.
- További parancsig? Miért, azt ki mondta neki, hogy küldje Lizához? Miért hallgatsz?
- Nem tudom, hölgyem.
- Aha. Tehát a senki bement Lizához. Aztán?
- Aztán...mi már törött nyakkal találtuk a szobában. Lizocska pedig...hát...
- Lelépett a kis kurva, ezt akartad mondani, ugye, Lens?
- Nem, eszembe sem jutna...
- Hát persze. Azt mondod, eltörte a nyakát?
- Így van.
- Akkor ez tényleg csak egy kis senki. Dobjátok ki.
- És Liza?
- Kettőnk közt szólva, Lens, leszarom, mit csinál.
- De ha...
- Arra gondolsz, hogy valami baja esik?
- Én...
- Ennyi idő alatt semmit sem tanultál?
- Dehogynem. Egyet biztosan, hölgyem.
- Éspedig?
- Hogy az Ön szavát ne kérdőjelezzem meg soha. Értettem, Lizát nem keressük, a kölyök meg ki van rúgva.
- Látom, értjük egymást, Lens. Távozhatsz.