Őrzés

- Semmi pezsgő? Vagy legalább egy kis harapnivaló?
- Töröld meg az orrod, Prospero. Összevérezed a parkettát.
- Minő modortalanság tőlem. A fogamat hová tehetem?
- Köpd csak a tenyeredbe. Majd az utcán kidobod.
- Ön nagylelkű, hölgyem.
- Tudsz róla, mi történt.
- Tudok.
- Ha helyesek az információim, kapcsolatba is lépett veled.
- Ó, igen.
- Segítséget kért.
- Ez kérdő hangsúly, hölgyem?
- Kitől?
- Ez már biztos, hogy kérdő.
- Ha tréfálkozol, hosszabb lesz a beszélgetésünk.
- Úgy érti, fájdalmasabb?
- Lupus, fekszel. Kitől?
- Egy senkitől.
- Rövid idő alatt már másodszor hallok erről a senkiről.
- Nahát. Meglepő. Felesleges próbálkoznia, hölgyem. Ha valamiben jó vagyok, az a gondolataim megőrzése.
- Egyre kevesebb dologban vagy még jó, Prospero. Egyre többen érnek a nyomodba.
- Öregszem, hölgyem.
- Nem akarom, hogy bárki is segítsen neki. Azt akarom, hogy ott maradjon, ahol van.
- Tudja, hogy hová ment?
- Nem volt sok választási lehetősége.
- Miért vagyok itt?
- Azt akarom, hogy megvédd.
- Nem tudom követni Önt, hölgyem.
- Megvédd őt a segítségtől.
- Ah.
- Bárkit hív, bárhogyan kér. Ne engedj a közelébe egyetlen lelket sem.
- Sok mindent láttam már, Namitha. De Te még engem is képes vagy meglepni.
- Semmi szükség szentimentalizmusra.
- Hát, ha valamit nem lehet rám mondani, az az, hogy szentimentális lennék.
- Megértettük egymást?
- Tökéletesen. Egyetlen lélek se jusson el Lizához. Bárhogy kér, bárhogy könyörög. Senki sem.