Őrzés

- Semmi pezsgő? Vagy legalább egy kis harapnivaló?
- Töröld meg az orrod, Prospero. Összevérezed a parkettát.
- Minő modortalanság tőlem. A fogamat hová tehetem?
- Köpd csak a tenyeredbe. Majd az utcán kidobod.
- Ön nagylelkű, hölgyem.
- Tudsz róla, mi történt.
- Tudok.
- Ha helyesek az információim, kapcsolatba is lépett veled.
- Ó, igen.
- Segítséget kért.
- Ez kérdő hangsúly, hölgyem?
- Kitől?
- Ez már biztos, hogy kérdő.
- Ha tréfálkozol, hosszabb lesz a beszélgetésünk.
- Úgy érti, fájdalmasabb?
- Lupus, fekszel. Kitől?
- Egy senkitől.
- Rövid idő alatt már másodszor hallok erről a senkiről.
- Nahát. Meglepő. Felesleges próbálkoznia, hölgyem. Ha valamiben jó vagyok, az a gondolataim megőrzése.
- Egyre kevesebb dologban vagy még jó, Prospero. Egyre többen érnek a nyomodba.
- Öregszem, hölgyem.
- Nem akarom, hogy bárki is segítsen neki. Azt akarom, hogy ott maradjon, ahol van.
- Tudja, hogy hová ment?
- Nem volt sok választási lehetősége.
- Miért vagyok itt?
- Azt akarom, hogy megvédd.
- Nem tudom követni Önt, hölgyem.
- Megvédd őt a segítségtől.
- Ah.
- Bárkit hív, bárhogyan kér. Ne engedj a közelébe egyetlen lelket sem.
- Sok mindent láttam már, Namitha. De Te még engem is képes vagy meglepni.
- Semmi szükség szentimentalizmusra.
- Hát, ha valamit nem lehet rám mondani, az az, hogy szentimentális lennék.
- Megértettük egymást?
- Tökéletesen. Egyetlen lélek se jusson el Lizához. Bárhogy kér, bárhogy könyörög. Senki sem.

Aki lát

- Na mit akarsz?
- Mit eszel?
- Zakuszkát. Mit akarsz?
- Kérdeznék valamit.
- Elbasztad, nyikhaj. Jó nagyot csaptál a szarba! Azt hittem, egy tolókocsis kiscsajt rád bízhatok, de te...
- Segítségre van szükségem.
- Leszarom, kölyök, elhiheted. Mélyen, érzésből leszarom.
- Jurij, van valaki...ismersz valakit, aki...látja a szellemeket?
- Mifasz'? Persze, egy csomót ismerek, beleértve egy kétszáz kilós transzit Délről, meg egy nigga barmot, aki Drakulának maszkírozza magát. Náluk tuti a szellemjárás, éjjel-nappal, olcsó áron!
- Komolyan beszélek.
- Na, tűnj a picsába! Elmegy az étvágyam tőled.
- Van értelme kipofoznom belőled?
- Mit mondasz? Mit mondasz, te kis szaros?
- Csak egy választ kérek. Igen, vagy nem.
- Kotródj innen! Kotródj innen a francba!
- Oké, Jurij, te akartad.
- Nem tudod, kivel kezdesz, kispofám. Fogalmad sincs róla. Látod, megmondtam. Elcseszett kis pöcs.
- A...
- Oda a kajám. Oda az étvágyam. Hát volt értelme ennek?
- J...
- Nem rúgtam még ki elég fogadat? Na kotorj innen, itt nem maradhatsz.
- Tényleg...nem...?
- Mi nem? Hangosabban, kölyök!
- Tényleg nem ismersz...?
- Mi?
- Olyat, aki lát...
- Nesze, kell még? Abbahagyod végre?! Kurvaélet. Összegenyózik itt mindent. Picsába. Még a zakuszka is véres lett. Baszd meg kölyök, ezért jössz még eggyel nekem!

Tükör

- Kicsim...kicsim, merre vagy? Hé, tündérem, gyerünk, nézz rám. Nézz rám, az Istenit!
- Caleb...te vagy?
- Én, kincsem, persze. Jól vagy?
- Persze, persze...
- Hallasz? Nem sérültél meg?
- Nem, csak...
- Hadd nézzem.
- Ez fáj, Caleb...kérlek n...
- Be kell kötni. Látod, elvágtad a kezedet.
- A kistükör...
- Látom. Nem mozdulj, jó? Nem fázol?
- Nem, csak...összevéreztem a pólódat.
- Nem számít. Jól beáztatjuk, rendben?
- Sajnálom, Cal.
- Ugyan. Most maradj itt szépen, jó? Na, mutasd. Jól van, úgy látom, nincs benne szilánk. Bekötjük és egy hét múlva kutya bajod.
- Cal...
- Igen, kicsi?
- Tudtál beszélni velük?
- Beszéltünk, igen.
- És tudnak mondani valamit? Tudják, mi ez?
- Nos, ez még nem került szóba. De rajta vagyok, teljes gőzzel. Több lehetőség is van ott, tudod. Többféle ember.
- Mikor mondanak valamit?
- Nem soká, kincsem. Ma este…visszamegyek ma este is. Beszélek megint néhány fickóval.
- Cal...
- Igen?
- Már nem sokáig bírom. Annyira…gyűlölöm. Gyűlölöm, érted?
- Sss...Gyere ide. Gyere. Ssss.
- Cal...Cal...nagyon szeretlek. Te vagy az egyetlen nekem.
- Én is szeretlek, kicsi Őz. Nagyon szeretlek.

Meghívás

- Egyedül lesz?
- Nem hinném, hogy ilyen szar pénzért bárki itt fagyasztaná a seggét vele.
- Nézd, nézd azt a Corvette-t! Anyám, sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kocsit ilyen lepra helyen tárolnak!
- Ne légy tévedésben, Jurij. Nem olyan védtelen ez a hely, mint amilyennek látszik. Meg kell lepnünk az öreget, különben nem lesz egyszerű dolgunk vele.
- De hát egy vén szaros…még ha értett is valamihez, az ma már történelem.
- Pontosan erről beszélek. Ha meg valamiről nem tudsz eleget, ne pofázz, világos? Na, vedd fel a kesztyűt. Innentől kuss van. Átvágjuk a kerítést, és két oldalról törünk be a lakókocsiba.
- Karácsonyfaizzók…milyen bájos. Na, kurva élet!
- Kaphatsz még, baromarcú! Mondom, hogy ne becsüld le!
- Oké, oké, értem.
- Gyerünk!
- Megvagy?
- Igen. Minden csendes.
- Rúgd be az ajtót!
- Jó estét, barmok.
- Kssz...
- Mi az, meglepődtetek? Nézd, Lens, jó tanácsként mondom: Jurij hitetlensége és nagyképűsége fáklyaként világít az éjszakában. Ha legközelebb meg akarsz lepni valakit, ne őt vidd magaddal. Kész időzített bomba ez a srác.
- Kuss legyen!
- Neked van kuss, édes fiam.
- Látom, kicsípte magát.
- Ó, igen. Számítottam rátok.
- Na persze.
- Jurij, fiam, sajnállak. Fájdalmas, ám legalább gyors halálra számíthatsz.
- Te...
- Jurij!
- Nos, ne várakoztassuk meg Namithát.
- Attól tartok, ez nem lesz ilyen egyszerű.
- Namitha...speciális utasításokat adott.
- Mik lennének azok?
- Khm...
- Nos?
- Sajnálom, uram.

Cigi

- Hé, kölyök, adhatnál egy ötöst.
- Bocs, cimbora, csak cigim van.
- Kátrányt nyaljak? Hülyének nézel, nyikhaj?
- Á, Pros...nem ismertem meg. Mi ez a kék haj?
- Farmernadrágot tekertem a fejemre három napig. Aztán jött az az eső, tudod.
- Aha.
- Szóval nincs egy ötösöd?
- Tényleg le akar lejmolni?
- Mire tippelsz?
- Csak cigim van, sajnálom.
- Akkor legalább kísérj el a szállóra. Meg kell fürödnöm, randevúm lesz este. Vagy esetleg felmehetnék hozzád? A kiscsajod biztos örülne egy magamfajta érett férfi társaságának.
- Hát a szaga, az biztos, hogy érett.
- Ugye. A békesség kedvéért dobtam fel a szállót, mert tudom, mik az elvárt viselkedési formák manapság. Ne tökölj, gyere már. Legalább addig is beszélgetünk. Hallom, a lebujból kihajítottak.
- Gyorsan szállnak a hírek errefelé.
- Na ja, a magunkfajták odafigyelnek egymásra.
- Magunkfajták?
- Ne bomolj, kölyök. Tudod, miről beszélek. Az viszont rettentő mulatságos, ahogy a lány elintézett.
- Nem győzök kacagni.
- Ne legyél ilyen savanyú, nyikhaj. Átvertek, előfordul.
- Nem érdekel.
- Hát persze. Azért, ha meghallgatsz egy öregembert...
- Folyton. Maga elől elfutni sem lehetne.
- Irónia, mi? Sajnos nem a legjobb. Mindegy, azért Lizocska üzenetét még átadom.
- Üzenetet? Miről beszél?
- Nézd, nézd azt a barmot...egy pillanat.
- Hé...mit csinál?
- Ki akarta dobni azt a fél hamburgert. Micsoda pazarlás lett volna! Érzed ezt az isteni hagymaillatot?
- Mehetnénk tovább?
- Fiatalság, fiatalság...
- Irónia, mi?
- Hehe. Szóval Liza.
- Mi van vele?
- Mit gondolsz róla?
- Nem volt időm alaposabban megfigyelni. Tudja, majdnem lenyakazott egy partvisnyéllel.
- El is törte a nyakadat, kölyök. És nem partvisnyéllel.
- Na persze.
- Nekem mindegy, mit hiszel. Szóval? Valami csak van? Benyomások, előítéletek, gondolatok?
- Nem tudom. Tipikus elkényeztetett macskának tűnt.
- Miért ült tolókocsiban?
- Nem mondta. Azaz hogy...valamit a csontjairól.
- Osteogenesis Imperfecta.
- Hm.
- Ez némiképp felmenti, nem?
- Nem vagyok róla meggyőzve.
- Hát akkor gondolkozz el rajta, mert az üzenet így szól: „Bocsáss meg, és gyere értem.”
- Mi?
- „Bo-csáss-meg-és...”
- Ne, ne, értettem elsőre is.
- Akkor nem értem a kérdést.
- Ezt hogy gondolja?
- Én vagy ő? Én csak a futár vagyok, fiam.
- Találkozott vele?
- Nem éppen. Mondjuk úgy...gondolatot cseréltünk.
- Aha. És biztosan nekem szól ez az üzenet?
- Ha te vagy a nyikhaj, akkor mindenképpen.
- Mit gondol, lesz még hasonló gondolatcsere?
- Talán.
- Akkor azt üzenem neki, hogy köszönöm a megtiszteltetést, de inkább kihagyom.
- Te tudod. Így kissé fájdalmasabb lesz. Meg is érkeztünk. Bejössz?
- Kösz, inkább hazamegyek a kiscsajomhoz.
- Á, igen, el is felejtettem. A kislány, aki idősebb, mint te, de mégis egy ötössel fiatalabbnak néz ki, aki imádja a fahéjas narancsot, és legjobban a kádban szeret dugni veled.
- Most aztán...
- Na, na! Nem engem kellene ütögetni! Kicsit vigyázhatnál jobban a magánéletedre. Főleg a kiscsajodéra.
- Szálljon le rólam. Sürgősen.
- Én fiam, még csak-csak leszállok. De az igazán rosszak csak utánam jönnek.

Kutya

- Khm...hölgyem? Hölgyem, visszahívná a kutyát?
- Á, Lens. Nocsak. Lupus, lábhoz.
- Köszönöm. Gyönyörű állat.
- Mi szél hozta?
- Nem zavarom?
- A mellébeszélés az egyetlen, ami zavar, Lens.
- Khm...értem.
- Tehát?
- Nos...Lizáról lenne szó.
- Hallgatom.
- Nos, Pros ideküldött valakit...
- Kit?
- Nem lényeges. Egy senki. Egy...akárki, akiről úgy gondolta,hogy hasznát vehetnénk.
- Szerinted?
- Nem tudom. Egyelőre csak Jurij beszélt vele. Aztán...nos, tudja, milyen Jurij...
- Jobban, mint te, barátom.
- Öhm, igen...szóval Jurij nem tudta, hogy mit kezdjen vele, úgyhogy további parancsig beküldte, hogy...beszélgessen Lizával.
- További parancsig? Miért, azt ki mondta neki, hogy küldje Lizához? Miért hallgatsz?
- Nem tudom, hölgyem.
- Aha. Tehát a senki bement Lizához. Aztán?
- Aztán...mi már törött nyakkal találtuk a szobában. Lizocska pedig...hát...
- Lelépett a kis kurva, ezt akartad mondani, ugye, Lens?
- Nem, eszembe sem jutna...
- Hát persze. Azt mondod, eltörte a nyakát?
- Így van.
- Akkor ez tényleg csak egy kis senki. Dobjátok ki.
- És Liza?
- Kettőnk közt szólva, Lens, leszarom, mit csinál.
- De ha...
- Arra gondolsz, hogy valami baja esik?
- Én...
- Ennyi idő alatt semmit sem tanultál?
- Dehogynem. Egyet biztosan, hölgyem.
- Éspedig?
- Hogy az Ön szavát ne kérdőjelezzem meg soha. Értettem, Lizát nem keressük, a kölyök meg ki van rúgva.
- Látom, értjük egymást, Lens. Távozhatsz.

Eltűnés

- Mi a picsa? Ki a franc ez, és hol van Liza?
- Itt nincs. Itt sincs. Hé, mozdulj meg!
- Ki a szar ez?!
- Egy újonc. Pros küldte, én meg gondoltam, amíg el nem döntjük, mi lesz, beszélgessen a kislánnyal.
- Kurva életbe, ideküldted Lizához? Ezért kicsontoznak, Jurij, baszd meg! Hol a francban van a kiscsaj?
- Lehet, hogy kigurult...
- Aha, kigurult. Nézd már meg ezt a szarzsákot!
- Hé! Nyikhaj! Kelj fel, az istenedet! Te, ennek eltörték a nyakát.
- Faszomat se érdekli! Hozd rendbe, és nagyon ajánlom, hogy értelmesen tudjon beszélni, különben mindkettőtök kurva nagy szarban lesz.
- Nézd, Lens, én nem...
- Hozd rendbe, a picsába!
- Hé, kölyök...figyelj, figyelj!
- Majd én. Baszd meg, szarházi, sürgősen nyisd ki a szemedet, ha bármit is látni akarsz még ebben az életben!
- Hhh...k...ki...
- Hol a lány?
- Hh...a...
- Pi-csá-ba!
- Nyugi, Lens, várj egy kicsit. Azt sem tudja, merre hány méter.
- Azt látom. Azt látom! Jurij, kurva anyád, ezt nagyon megbánod. Ekkora hibát nem követsz el még egyszer, azt garantálom.
- Kik...?
- Hol van Liza?
- Kh...
- Mi történt? Hülye vagy? Elismételjem lassabban?
- Itt...ültem...ó, a nyakam, bassz...
- Figyelj, kölyök. Ide figyelj, a szemembe.
- Lens, túl erősen szorítod...
- Kussolj! Kisfiam. Azért vagy még életben, hogy elmesélhesd, mi történt a lánnyal.
- Semmi.
- Hogyhogy semmi? Hova lett?
- Nem...tudom. Lecsapott.
- Mi?
- Le...csapott engem. Hátulról. Valami lehetett nála, és…
- Liza leütött?
- Nyakon vágott.
- Ó, baszd meg, ezt nem hiszem el! Jurij, nyomás kifelé! Nem lehet még messze azzal a szarral. Te itt maradsz.
- Én...oké. Oké.
- Ez már nem az én hatásköröm.
- Oké.

Az első

- Szia! Hahó! Elnézést...
- Hülye barom!
- Bocs, de ezzel az izével a füledben nem hallottál meg.
- És mi a francért kellene, hogy meghalljalak?
- Te vagy Liza?
- Én. És?
- Jurij küldött.
- Igen? Akkor egy jó pont, hogy nem Lizocskáztál le. Falra mászom tőle.
- Akkor miért hív így?
- Mert szarik rá, hogy örömömben ugrálok, vagy a falat kaparom tőle. Igazi vértahó. De hallod, te is hülyén nézel ám ki! Mi ez a szerkó?
- Mire gondolsz?
- Hát ez a mellény meg ing még csak-csak...de ez a gatya...!
- Mi bajod a gatyámmal?
- Ez ilyen elegáns cucc, nem? Mármint az ing meg a mellény. Ehhez felvenni egy ilyen gatyát, tiszta gáz. Hé, mi a fenét csinálsz? Jézusom!
- Csak megmutattam, mire jó egy ilyen gatya. Ellentétben egy öltönynadrággal, ebben például kiválóan lehet ugrani. Vagy rúgni.
- Rúgni.
- Ha úgy adódik.
- Aha. Én is tudnék rúgni, ha nem kellene ebben a szaros székben ücsörögnöm egész nap.
- Mi történt a lábaddal?
- Nem a lábammal. Az összes csontommal. De hagyjuk. Kérem vissza a fülhallgatót, oké?
- Nem beszélgetnénk inkább?
- Nem. Kérem vissza!
- Figyelj, ki kell találnom, hogy kivel kell itt beszélnem.
- Valaki ide küldött, hülye gyerek, nem?
- Kedves vagy, Liza. Amikor meg így vicsorogsz, az egyenesen elbűvölő.
- Kapd be!
- Már ha lenne mit, ugye?
- Hülye köcsög! Kérem vissza a fülhallgatót, vagy szétveretlek Jurijjel!
- Azt hittem, őt nem bírod. Azt hittem, egy vértahó.
- Kapd be! Kapd be!
- Oké, Liza, sajnálom.
- Sajnálhatod is, barom! Most meg mit csinálsz?
- Megvárom, mi történik.
- Zavarod az intim teremet! Hé! Menj arrébb!
- Nyugalom. Megvárom, amíg valaki idedugja a képét, és elmondja, hogy kellek-e, vagy sem. Addig vegyél erőt magadon.
- De...
- Hozzád sem érek, látod? Csak elücsörgök itt.
- Itt fogsz ülni a lábam mellett?
- Úgy van.
- Hétkor gyógytornára kell mennem.
- Elviszlek.
- Utána masszázs.
- Megvárlak.
- Meddig lógsz a nyakamon?
- Amíg valaki azt nem mondja, hogy elég.
- Elég!
- Rajtad kívül, természetesen.
- Cseszd meg! Cseszd meg!

Kezdet

- Te vagy Jurij?
- Mert te ki vagy, nyikhaj?
- Egy nyikhaj.
- Eh-he. Ki küldött?
- Pros.
- Szóba sem állok azzal a vén alkesszal!
- Én se tettem. Ő állt velem szóba.
- Szóval az öreg Pros kiszúrt magának, kölyök? Tudod, minek a rövidítése a Pros?
- Nem tudom, a Prospero-nak?
- Hehe...nem. A Prosec-nek.
- Aha.
- Na, és mit tudsz?
- Mondjam, vagy mutassam?
- Leverem a fejed, kölyök, ha szórakozol velem. Ennyi? Ez a szaros kis láng? Ennyit Ánya nénikém is tud, ha elég csípőset eszik és utána elfingja magát. Na, ez egy kicsit jobb. Kukákon kívül mással is megy? Ó, cseszd meg, nyikhaj, letépem a töködet! Engedj le, engedj le azonnal, hallod?
- Elnézést.
- És ne vigyorogj, baszom a szádat!
- Bocsánat.
- Kurva életbe, idehajt minden paprikás seggű majmot. Egyszer még kicsontozom az öreget, úgy éljek!
- Nézd...
- Ne pofázz, ha nem kérdezlek! Világos?
- Mondd meg, ha nem kellek, és már itt sem vagyok.
- Nagy az arcod, mi, kölyök? Közben meg majd behugyozol, annyira szeretnéd tudni, mi a franc ez az egész.
- Nem tagadom. De ha nem kellek, hát…eddig is meg voltam valahogy.
- Aha. Na, és mit kamuztál a haveroknak, amikor tűz gyulladt a tenyereden? Vagy amikor úgy nyomtál pofán valakit, hogy hozzá sem kellett érned?
- Nem kellett kamuznom. Simán bevették, hogy én vagyok az ijfú Superman.
- Én meg a Hódfarkú Szűzmária! Na, kotorj be, és keresd meg Lizocskát.
- Csinos?
- Ha kedvesek a tökeid, ezt a témát sürgősen ejted. A kisfőnök lánya, tizenkét éves.
- Aha. És mihez kezdjek vele?
- Csak eredj be. Mire vársz?