Őrzés

- Semmi pezsgő? Vagy legalább egy kis harapnivaló?
- Töröld meg az orrod, Prospero. Összevérezed a parkettát.
- Minő modortalanság tőlem. A fogamat hová tehetem?
- Köpd csak a tenyeredbe. Majd az utcán kidobod.
- Ön nagylelkű, hölgyem.
- Tudsz róla, mi történt.
- Tudok.
- Ha helyesek az információim, kapcsolatba is lépett veled.
- Ó, igen.
- Segítséget kért.
- Ez kérdő hangsúly, hölgyem?
- Kitől?
- Ez már biztos, hogy kérdő.
- Ha tréfálkozol, hosszabb lesz a beszélgetésünk.
- Úgy érti, fájdalmasabb?
- Lupus, fekszel. Kitől?
- Egy senkitől.
- Rövid idő alatt már másodszor hallok erről a senkiről.
- Nahát. Meglepő. Felesleges próbálkoznia, hölgyem. Ha valamiben jó vagyok, az a gondolataim megőrzése.
- Egyre kevesebb dologban vagy még jó, Prospero. Egyre többen érnek a nyomodba.
- Öregszem, hölgyem.
- Nem akarom, hogy bárki is segítsen neki. Azt akarom, hogy ott maradjon, ahol van.
- Tudja, hogy hová ment?
- Nem volt sok választási lehetősége.
- Miért vagyok itt?
- Azt akarom, hogy megvédd.
- Nem tudom követni Önt, hölgyem.
- Megvédd őt a segítségtől.
- Ah.
- Bárkit hív, bárhogyan kér. Ne engedj a közelébe egyetlen lelket sem.
- Sok mindent láttam már, Namitha. De Te még engem is képes vagy meglepni.
- Semmi szükség szentimentalizmusra.
- Hát, ha valamit nem lehet rám mondani, az az, hogy szentimentális lennék.
- Megértettük egymást?
- Tökéletesen. Egyetlen lélek se jusson el Lizához. Bárhogy kér, bárhogy könyörög. Senki sem.

Aki lát

- Na mit akarsz?
- Mit eszel?
- Zakuszkát. Mit akarsz?
- Kérdeznék valamit.
- Elbasztad, nyikhaj. Jó nagyot csaptál a szarba! Azt hittem, egy tolókocsis kiscsajt rád bízhatok, de te...
- Segítségre van szükségem.
- Leszarom, kölyök, elhiheted. Mélyen, érzésből leszarom.
- Jurij, van valaki...ismersz valakit, aki...látja a szellemeket?
- Mifasz'? Persze, egy csomót ismerek, beleértve egy kétszáz kilós transzit Délről, meg egy nigga barmot, aki Drakulának maszkírozza magát. Náluk tuti a szellemjárás, éjjel-nappal, olcsó áron!
- Komolyan beszélek.
- Na, tűnj a picsába! Elmegy az étvágyam tőled.
- Van értelme kipofoznom belőled?
- Mit mondasz? Mit mondasz, te kis szaros?
- Csak egy választ kérek. Igen, vagy nem.
- Kotródj innen! Kotródj innen a francba!
- Oké, Jurij, te akartad.
- Nem tudod, kivel kezdesz, kispofám. Fogalmad sincs róla. Látod, megmondtam. Elcseszett kis pöcs.
- A...
- Oda a kajám. Oda az étvágyam. Hát volt értelme ennek?
- J...
- Nem rúgtam még ki elég fogadat? Na kotorj innen, itt nem maradhatsz.
- Tényleg...nem...?
- Mi nem? Hangosabban, kölyök!
- Tényleg nem ismersz...?
- Mi?
- Olyat, aki lát...
- Nesze, kell még? Abbahagyod végre?! Kurvaélet. Összegenyózik itt mindent. Picsába. Még a zakuszka is véres lett. Baszd meg kölyök, ezért jössz még eggyel nekem!

Tükör

- Kicsim...kicsim, merre vagy? Hé, tündérem, gyerünk, nézz rám. Nézz rám, az Istenit!
- Caleb...te vagy?
- Én, kincsem, persze. Jól vagy?
- Persze, persze...
- Hallasz? Nem sérültél meg?
- Nem, csak...
- Hadd nézzem.
- Ez fáj, Caleb...kérlek n...
- Be kell kötni. Látod, elvágtad a kezedet.
- A kistükör...
- Látom. Nem mozdulj, jó? Nem fázol?
- Nem, csak...összevéreztem a pólódat.
- Nem számít. Jól beáztatjuk, rendben?
- Sajnálom, Cal.
- Ugyan. Most maradj itt szépen, jó? Na, mutasd. Jól van, úgy látom, nincs benne szilánk. Bekötjük és egy hét múlva kutya bajod.
- Cal...
- Igen, kicsi?
- Tudtál beszélni velük?
- Beszéltünk, igen.
- És tudnak mondani valamit? Tudják, mi ez?
- Nos, ez még nem került szóba. De rajta vagyok, teljes gőzzel. Több lehetőség is van ott, tudod. Többféle ember.
- Mikor mondanak valamit?
- Nem soká, kincsem. Ma este…visszamegyek ma este is. Beszélek megint néhány fickóval.
- Cal...
- Igen?
- Már nem sokáig bírom. Annyira…gyűlölöm. Gyűlölöm, érted?
- Sss...Gyere ide. Gyere. Ssss.
- Cal...Cal...nagyon szeretlek. Te vagy az egyetlen nekem.
- Én is szeretlek, kicsi Őz. Nagyon szeretlek.

Meghívás

- Egyedül lesz?
- Nem hinném, hogy ilyen szar pénzért bárki itt fagyasztaná a seggét vele.
- Nézd, nézd azt a Corvette-t! Anyám, sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kocsit ilyen lepra helyen tárolnak!
- Ne légy tévedésben, Jurij. Nem olyan védtelen ez a hely, mint amilyennek látszik. Meg kell lepnünk az öreget, különben nem lesz egyszerű dolgunk vele.
- De hát egy vén szaros…még ha értett is valamihez, az ma már történelem.
- Pontosan erről beszélek. Ha meg valamiről nem tudsz eleget, ne pofázz, világos? Na, vedd fel a kesztyűt. Innentől kuss van. Átvágjuk a kerítést, és két oldalról törünk be a lakókocsiba.
- Karácsonyfaizzók…milyen bájos. Na, kurva élet!
- Kaphatsz még, baromarcú! Mondom, hogy ne becsüld le!
- Oké, oké, értem.
- Gyerünk!
- Megvagy?
- Igen. Minden csendes.
- Rúgd be az ajtót!
- Jó estét, barmok.
- Kssz...
- Mi az, meglepődtetek? Nézd, Lens, jó tanácsként mondom: Jurij hitetlensége és nagyképűsége fáklyaként világít az éjszakában. Ha legközelebb meg akarsz lepni valakit, ne őt vidd magaddal. Kész időzített bomba ez a srác.
- Kuss legyen!
- Neked van kuss, édes fiam.
- Látom, kicsípte magát.
- Ó, igen. Számítottam rátok.
- Na persze.
- Jurij, fiam, sajnállak. Fájdalmas, ám legalább gyors halálra számíthatsz.
- Te...
- Jurij!
- Nos, ne várakoztassuk meg Namithát.
- Attól tartok, ez nem lesz ilyen egyszerű.
- Namitha...speciális utasításokat adott.
- Mik lennének azok?
- Khm...
- Nos?
- Sajnálom, uram.

Cigi

- Hé, kölyök, adhatnál egy ötöst.
- Bocs, cimbora, csak cigim van.
- Kátrányt nyaljak? Hülyének nézel, nyikhaj?
- Á, Pros...nem ismertem meg. Mi ez a kék haj?
- Farmernadrágot tekertem a fejemre három napig. Aztán jött az az eső, tudod.
- Aha.
- Szóval nincs egy ötösöd?
- Tényleg le akar lejmolni?
- Mire tippelsz?
- Csak cigim van, sajnálom.
- Akkor legalább kísérj el a szállóra. Meg kell fürödnöm, randevúm lesz este. Vagy esetleg felmehetnék hozzád? A kiscsajod biztos örülne egy magamfajta érett férfi társaságának.
- Hát a szaga, az biztos, hogy érett.
- Ugye. A békesség kedvéért dobtam fel a szállót, mert tudom, mik az elvárt viselkedési formák manapság. Ne tökölj, gyere már. Legalább addig is beszélgetünk. Hallom, a lebujból kihajítottak.
- Gyorsan szállnak a hírek errefelé.
- Na ja, a magunkfajták odafigyelnek egymásra.
- Magunkfajták?
- Ne bomolj, kölyök. Tudod, miről beszélek. Az viszont rettentő mulatságos, ahogy a lány elintézett.
- Nem győzök kacagni.
- Ne legyél ilyen savanyú, nyikhaj. Átvertek, előfordul.
- Nem érdekel.
- Hát persze. Azért, ha meghallgatsz egy öregembert...
- Folyton. Maga elől elfutni sem lehetne.
- Irónia, mi? Sajnos nem a legjobb. Mindegy, azért Lizocska üzenetét még átadom.
- Üzenetet? Miről beszél?
- Nézd, nézd azt a barmot...egy pillanat.
- Hé...mit csinál?
- Ki akarta dobni azt a fél hamburgert. Micsoda pazarlás lett volna! Érzed ezt az isteni hagymaillatot?
- Mehetnénk tovább?
- Fiatalság, fiatalság...
- Irónia, mi?
- Hehe. Szóval Liza.
- Mi van vele?
- Mit gondolsz róla?
- Nem volt időm alaposabban megfigyelni. Tudja, majdnem lenyakazott egy partvisnyéllel.
- El is törte a nyakadat, kölyök. És nem partvisnyéllel.
- Na persze.
- Nekem mindegy, mit hiszel. Szóval? Valami csak van? Benyomások, előítéletek, gondolatok?
- Nem tudom. Tipikus elkényeztetett macskának tűnt.
- Miért ült tolókocsiban?
- Nem mondta. Azaz hogy...valamit a csontjairól.
- Osteogenesis Imperfecta.
- Hm.
- Ez némiképp felmenti, nem?
- Nem vagyok róla meggyőzve.
- Hát akkor gondolkozz el rajta, mert az üzenet így szól: „Bocsáss meg, és gyere értem.”
- Mi?
- „Bo-csáss-meg-és...”
- Ne, ne, értettem elsőre is.
- Akkor nem értem a kérdést.
- Ezt hogy gondolja?
- Én vagy ő? Én csak a futár vagyok, fiam.
- Találkozott vele?
- Nem éppen. Mondjuk úgy...gondolatot cseréltünk.
- Aha. És biztosan nekem szól ez az üzenet?
- Ha te vagy a nyikhaj, akkor mindenképpen.
- Mit gondol, lesz még hasonló gondolatcsere?
- Talán.
- Akkor azt üzenem neki, hogy köszönöm a megtiszteltetést, de inkább kihagyom.
- Te tudod. Így kissé fájdalmasabb lesz. Meg is érkeztünk. Bejössz?
- Kösz, inkább hazamegyek a kiscsajomhoz.
- Á, igen, el is felejtettem. A kislány, aki idősebb, mint te, de mégis egy ötössel fiatalabbnak néz ki, aki imádja a fahéjas narancsot, és legjobban a kádban szeret dugni veled.
- Most aztán...
- Na, na! Nem engem kellene ütögetni! Kicsit vigyázhatnál jobban a magánéletedre. Főleg a kiscsajodéra.
- Szálljon le rólam. Sürgősen.
- Én fiam, még csak-csak leszállok. De az igazán rosszak csak utánam jönnek.

Kutya

- Khm...hölgyem? Hölgyem, visszahívná a kutyát?
- Á, Lens. Nocsak. Lupus, lábhoz.
- Köszönöm. Gyönyörű állat.
- Mi szél hozta?
- Nem zavarom?
- A mellébeszélés az egyetlen, ami zavar, Lens.
- Khm...értem.
- Tehát?
- Nos...Lizáról lenne szó.
- Hallgatom.
- Nos, Pros ideküldött valakit...
- Kit?
- Nem lényeges. Egy senki. Egy...akárki, akiről úgy gondolta,hogy hasznát vehetnénk.
- Szerinted?
- Nem tudom. Egyelőre csak Jurij beszélt vele. Aztán...nos, tudja, milyen Jurij...
- Jobban, mint te, barátom.
- Öhm, igen...szóval Jurij nem tudta, hogy mit kezdjen vele, úgyhogy további parancsig beküldte, hogy...beszélgessen Lizával.
- További parancsig? Miért, azt ki mondta neki, hogy küldje Lizához? Miért hallgatsz?
- Nem tudom, hölgyem.
- Aha. Tehát a senki bement Lizához. Aztán?
- Aztán...mi már törött nyakkal találtuk a szobában. Lizocska pedig...hát...
- Lelépett a kis kurva, ezt akartad mondani, ugye, Lens?
- Nem, eszembe sem jutna...
- Hát persze. Azt mondod, eltörte a nyakát?
- Így van.
- Akkor ez tényleg csak egy kis senki. Dobjátok ki.
- És Liza?
- Kettőnk közt szólva, Lens, leszarom, mit csinál.
- De ha...
- Arra gondolsz, hogy valami baja esik?
- Én...
- Ennyi idő alatt semmit sem tanultál?
- Dehogynem. Egyet biztosan, hölgyem.
- Éspedig?
- Hogy az Ön szavát ne kérdőjelezzem meg soha. Értettem, Lizát nem keressük, a kölyök meg ki van rúgva.
- Látom, értjük egymást, Lens. Távozhatsz.

Eltűnés

- Mi a picsa? Ki a franc ez, és hol van Liza?
- Itt nincs. Itt sincs. Hé, mozdulj meg!
- Ki a szar ez?!
- Egy újonc. Pros küldte, én meg gondoltam, amíg el nem döntjük, mi lesz, beszélgessen a kislánnyal.
- Kurva életbe, ideküldted Lizához? Ezért kicsontoznak, Jurij, baszd meg! Hol a francban van a kiscsaj?
- Lehet, hogy kigurult...
- Aha, kigurult. Nézd már meg ezt a szarzsákot!
- Hé! Nyikhaj! Kelj fel, az istenedet! Te, ennek eltörték a nyakát.
- Faszomat se érdekli! Hozd rendbe, és nagyon ajánlom, hogy értelmesen tudjon beszélni, különben mindkettőtök kurva nagy szarban lesz.
- Nézd, Lens, én nem...
- Hozd rendbe, a picsába!
- Hé, kölyök...figyelj, figyelj!
- Majd én. Baszd meg, szarházi, sürgősen nyisd ki a szemedet, ha bármit is látni akarsz még ebben az életben!
- Hhh...k...ki...
- Hol a lány?
- Hh...a...
- Pi-csá-ba!
- Nyugi, Lens, várj egy kicsit. Azt sem tudja, merre hány méter.
- Azt látom. Azt látom! Jurij, kurva anyád, ezt nagyon megbánod. Ekkora hibát nem követsz el még egyszer, azt garantálom.
- Kik...?
- Hol van Liza?
- Kh...
- Mi történt? Hülye vagy? Elismételjem lassabban?
- Itt...ültem...ó, a nyakam, bassz...
- Figyelj, kölyök. Ide figyelj, a szemembe.
- Lens, túl erősen szorítod...
- Kussolj! Kisfiam. Azért vagy még életben, hogy elmesélhesd, mi történt a lánnyal.
- Semmi.
- Hogyhogy semmi? Hova lett?
- Nem...tudom. Lecsapott.
- Mi?
- Le...csapott engem. Hátulról. Valami lehetett nála, és…
- Liza leütött?
- Nyakon vágott.
- Ó, baszd meg, ezt nem hiszem el! Jurij, nyomás kifelé! Nem lehet még messze azzal a szarral. Te itt maradsz.
- Én...oké. Oké.
- Ez már nem az én hatásköröm.
- Oké.